Nem a kertművelés!:) Az orbáni rendszerben, amely a parlamentarizmust csak üres formaként gyakorolja, nem lényeges tovább ragaszkodnunk a parlamenti hagyományos politizáláshoz, hanem alternatív társadalmi, közösségi formákat kell létrehozni! Vissza kellene kanyarodni a száz évvel ezelőtti falusi/polgári olvasókörök, lövészegyletek, állatbarát stb. és önsegélyző egyesületek hagyományához. Ha sikerül elindulni az önszerveződés útján, akkor vasárnaponként sok helyen sokféle fóruma lesz az önkifejezésnek és főleg az ismeretterjesztésnek! A politikusok, még nem vették észre, hogy már nem a régi sem a pártstruktúra, sem a média, sem a vallás, sem a nemzet. Hagyjuk őket meg ebben a hitükben és hozzuk létre az egymásra figyelő emberekből, családokból álló, világra nyitott csoportok laza, mátrix jellegű hálózatát! Jó lenne, ha egy létező, hangsúlyozottan nem politikai, hanem civil szervezet vállalná az indítást! Van jelentkező?

 Bár a háborúk, a szegénység és az éghajlati változások miatti menekülthullámok rendkívüli megpróbáltatásoknak teszik ki a jövőben Európát és elvileg elképzelhető lett volna egy forradalmi gyorsasággal megalkotott és a centralizáció irányába mutató új Európai Uniós alkotmány, de ennek reménye napról-napra csökken a tagországok buta, rövidlátó nemzeti bezárkózása miatt. Mi lesz így Európából? Darabjaira hull szét nagy valószínűséggel, de nem úgy ahogy a nacionalisták szeretnék; nem államnemzetekre! Mivel az Európai Egyesült Államok ideáljának feladásával egy erős európai birodalom lehetőségét veszítjük el ezért a védekezésbe szoruló európai nemzetek igyekeznek mégis valamilyen módon szövetségre lépni egymással. Alkalmi szövetségek is lehetnek, de ennél valószínűbb a már meghaladottnak hitt kulturális-történelmi alakzatok feltűnése. Az elkövetkező történelmi viharokkal szemben, úgy képzelem a hagyományos történelmi-nyelvi és vallási törésvonalak mentén létrejövő ország-csoportok védekeznek majd. A széttöredezés nem áll meg a „mag-Európa” kontra periféria kettőségénél, hanem tovább töredezik a kontinens. Sejthető, hogy lesz egy német nyelvű központi tömb (egy új „Hanza”), valószínűleg lesz egy Mediterrán alakzat, lesz egy orosz befolyási övezet amely magába foglalná Ukrajnát, Belaruszt. Ami Magyarországot illeti szerintem, a Visegrádi országok együttműködése egy szempillantás alatt semmivé foszlik és a Fidesz kormány megannyi keresztényi megnyilvánulása ellenére azzal a Törökországgal fog össze amely egyre inkább szembefordul a nyugati liberális, piacgazdaságon, parlamentarizmuson és önkormányzatiságon alapuló rendszerrel és amely regionális nagyhatalommá lépett elő. Ha nem akarunk németpárti „labancok” lenni, akkor leszünk „kurucok”, értsd Thököly-féle törökbarátok – ez az alapképlet már 400 éve létezik látensen. Nem a menekültek fogják okozni Magyarország keletivé válását, bár a török expanziót kísérő betelepülés jelentősen átalakítja a kultúránkat, hanem a magyar kormány Európát és a polgári liberalizmust megvető, a nyugatiassággal szemben érzett esztelen gyűlölete!

Tézisek:

• A magyar jobboldal nem azért utálta Kádár Jánost és az általa fémjelzett „kommunizmust” mert egy párti diktatúrát gyakorolt, hanem mert nem volt eléggé „nemzeti”.
• A magyar jobboldalnak a puha és kompromisszum-kész Kádárral szemben a függetlenséget és bezárkózó, önellátó nemzetállamot hirdető Ceausescu imponált.
• A jobboldal megveti a magyarországi lakosságot, mert nem vallásos és a nyugati fogyasztói társadalom az ideálja.
• A jobboldal célja egy vallásos, a nemzetállamot önfeláldozó módon szolgálni kész, a materialista nyugatot megvető többség létrehozása.
• A jobb oldal szemében magyarországi lakosság elfajzott; a globalizmus „kulturmocskának” a hatása alá került. Az alternatívát a mitikus Erdély kultuszban találta meg. Mivel a magyar-román együttműködést hirdető ezért a jobboldal által nemzetárulónak tekintett RMDSZ Erdélyben megszerezte a többséget, ezért Erdélyről a Székelyföldre tevődött át a jobboldal figyelme és immár kifejezetten a falun lakó, tehát a globalizmustól érintetlen, vallásossággal átitatott, idealizált székely lakosság lett a ki nem mondott követendő példa.
• Nem véletlen, hogy a Fidesz egyik legfontosabb kinyilatkoztatási ceremóniája a székelyföldi Tusnádfürdőn történik, és az sem véletlen, hogy egy most kreált székely zászlóval cserélik le az EU zászlóját a parlament homlokzatán.
• A jobboldal keleties jellege abban is megragadható, hogy folytatni kívánja az I. világháború alatt kialakult hadi gazdálkodáson alapuló állam hagyományát.
• A hadigazdaság a piaci jellegű gazdaság alternatívája: az állami központosítás, szubjektív módon történő újraelosztás jellemzi és a gazdasági racionalitást felfüggesztő „magasabb rendű” célok vezérlik.
• A nemzeti öncélúságot szent célként tételező hadigazdaság számára a külső ellenségen (ami nyilván lehet valóságos, de lehet mondvacsinált is) kívül bármilyen kisebbség (etnikai, életmódbeli) potenciális veszélyt jelenthet, amely gyengítheti a nemzet egységét.
• A folyamat logikusan vezet az illiberalizmushoz, nemzetközi elszigetelődéshez és a kerítések építéséhez.
• A hatalom számára azért éri meg háborúban, vagy mímelt szabadságharcban lenni, mert háborúban felesleges bajlódni a jogállamisággal, bármi elvehető az ellenségtől, az ellenzéktől, vagy a nem túl lelkes állampolgároktól és átadható a hatalom kollaboránsainak. A protekció, a korrupció és a lopás ily módon nemes tetté varázsolódik, hiszen erősíti a „mieinket” a pozicióharcban.
• A hadigazdaság és a hatékony állambiztonsági szervezetek együtt csodákra képesek: Ceausescu Romániájában az 1980-as években a lakosság szó nélkül tűrte, hogy annak érdekében, hogy az ország „visszanyerje a gazdasági függetlenségét” (minden adósságát visszafizesse az IMF-nek és Világbanknak) embertelen takarékoskodási állapotokat vezettek be.
• A rossz hír: ha felfestjük az ellenség képét a falra, akkor az ország tudatos elszegényítése sem okoz széleskörű elégedetlenséget. A jó hír az, hogy semmi sem tart örökké.